Online kommunikáció és közösségi média

Facebook, WhatsApp, Telegram, Twitter. Esetleg többet is használsz ezen alkalmazások közül? Valamelyiket azért, mert preferálod és valamelyiket talán csak azért, mert mások elvárják tőled és nem szeretnél lemaradni bizonyos helyek nyitvatartás változásairól, iskolai dolgokról, stb. Ismerősen hangzik? A mai modern világban ismerőseink, tanáraink, feletteseink elvárják, hogy bizonyos platformokat használjunk és a társadalom részéről is ezt az üzenetet kapjuk: "Kövess minket Facebookon, Twitteren, Instagrammon". De vajon rendben van ez így, hogy egyesek csak azért regisztrálnak ilyen platformokra, hogy bizonyos dolgokról le ne maradjanak? És ha nem mi a megoldás? Végülis a nap végén konszenzusra kell jutnunk annak tekintetében, hogy mit használunk.

Ebben a cikkben bemutatom a különböző kommunikációs megoldások tulajdonságait és működésük alapjait, hogy te is értékelni tudd bármelyik megoldást, amivel találkozol. Így képes leszel felismerni a kerülendő platformokat és kiválasztani azt a technológiát, amelyik a legmegfelelőbb számodra. Illetve bemutatok egy-a-többhöz, több-a-többhöz alapú kommunikációhoz használható megoldásokat, amelyek a legkevesebb erőfeszítést igénylik a közönségedtől, hogy követhessenek téged.

Kommunikációs megoldások technológiai szempontok szerint

Ebben a részben közérthető stílusban ismertetem a különböző kommunikációs megoldásoknál használt architektúrák és titkosítások fajtáit és egyéb szempontokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy teljes képet alkothass ezen eszközök működéséről.

Központosított architektúra

A központosított architektúra azt jelenti, hogy a felek (kliensek) egy kitüntetett számítógépen (szerver) keresztül kommunikálnak. Ez azt is jelenti, hogy a szerver ebben a rendszerben egy úgynevezett egyetlen-meghibásodási-pont, ami azt jelenti, hogy ha a szerver meghibásodik, akkor az egész rendszer megszűnik működni. A szerver üzemeltetőjének teljes kontrollja van a kommunikáció felett.

Többek között a facebook is így működik. Korábban a kommunikációs eszközök történetében még sosem volt arra példa, hogy egyetlen szervezet 100%-os kontrollal rendelkezzen egy kommunikációs megoldás felett, ami ilyen széles körben elterjedt. Gondoljunk csak a telefonra és az e-mailre: mindkét megoldás elosztott, aminek köszönhetően több szolgáltató közül is választhatunk, ha a technológiát szeretnénk használni.

Egy gondolatkísérlet erejéig nézzük meg, mi történne, ha egy ilyen központosított szolgáltatás de-facto szabvánnyá válna a világon az emberek közötti kommunikációban:
Egyetlen vállalat irányítása alatt állna egy olyan kommunikációs rendszer, amit mindenki használ a világon. Ennek eredményeképp nem lenne választási lehetőségünk a szolgáltatók között hiszen csak egyetlen szolgáltató létezne. A szolgáltatók közötti választás lehetőségének a hiánya pedig azt eredményezné, hogy az embereknek többé nem lenne tényleges választási lehetőségük afelől sem, hogy elfogadják-e a szolgáltatás felhasználási feltételeit és adatkezelési irányelveit. Hiszen ha nem szeretnék elfogadni, nem lenne lehetőségük másik szolgáltatóhoz menni, mert nem lenne másik szolgáltató. Ez természetesen monopol helyzetet eredményezne, aminek eredményeképp a szolgáltató bármit megtehetne, mert a versenytársak hiánya miatt nem lenne rákényszerítve, hogy a felhasználók érdekeit képviselje. A versenyhelyzet hiánya az innovációt és a fejlődést is visszafogná. Egy másik következménye lenne ennek a helyzetnek az is, hogy ha egy felhasználót tiltanak a szolgáltatásból, akkor az illető többé nem tudná használni a rendszert, hiszen nem tudna másik szolgáltatóhoz menni. Olyan lenne ez mintha csak egy telefonszolgáltató lenne az egész világon, és ha ő nem hajlandó szerződést kötni veled, akkor egyáltalán nem lenne lehetőséged használni a telefonhálózatot. Ezek után már egyértelmű, hogy egy ilyen központosított szolgáltatásnak mint amilyen a facebook is, sosem szabadna de-facto szabvánnyá válnia, amit mindenki használ. A másik probléma az ilyen nagyra nőtt szolgáltatásokkal, hogy sokkal nagyobb célpontot jelentenek a hackerek számára, mert a támadás nyeresége és befektetett munka hányadosa az ilyen szolgáltatásoknál a legnagyobb. Ez az egyik oka annak, hogy manapság olyan sok adatszivárgásról hallunk a nagy tech cégektől. Egyszerűen fogalmazva, egy számítógép akkor biztonságos ha a feltörésébe fektetett energia meghaladja a feltörésével szerezhető nyereséget. Ez az oka annak, hogy az elosztott megoldások biztonságosabbak a központosítottaknál.

Elosztott architektúra

Az elosztott rendszerek esetében több szerver van, amik egymással kommunikálnak. A felhasználók a szerverekhez csatlakoznak, de nem szükséges, hogy ugyanahhoz a szerverhez legyenek csatlakozva. Ezen architektúra esetén nincsen egyetlen-meghibásodási-pont, mert bármelyik szerver kiesése, csak az adott szerverre kapcsolódó felhasználókat érinti és azokat, akik őket akarnák elérni. A rendszer többi része zavartalanul működhet. Másfelől nem rendelkezik a központosított architektúra egyetlen hátrányával sem és sokkal jobban skálázható is. Ilyen elven működik az e-mail és a telefon is. Például az e-mail esetében a @ jel utáni rész a szerver neve és ha az ismerősödnek másik szolgáltatónál van e-mail fiókja, akkor is tudtok e-mailen keresztül kommunikálni.

Egyenrangú (peer-to-peer) architektúra

Az egyenrangú vagy angolul peer-to-peer architektúra azt jelenti, hogy a felek közvetlenül egymással kommunikálnak és az üzenetek nem mennek keresztül egy harmadik közvetítő számítógépen (szerver) keresztül. Azonban a legtöbb peer-to-peer alapú online kommunikációs technológia használ egy központosított szervert is vagy szerverek elosztott hálózatát ahhoz, hogy a felek megtalálják egymást az interneten. Erre többek között azért van szükség, mert a szerverek segítsége nélkül fejből kéne tudnod a másik fél IP címét, ami bizonyos tényezőktől függően gyakran változhat. A szerver(ek) segítenek megtalálni a másik fél számítógépét az interneten a felhasználónév vagy egyéb adat alapján, de miután ezt az információt megkapta a kliens, utána a felek között már közvetlen a kommunikáció. És mivel a felek közvetlenül kommunikálnak ezért az üzenetek, fájlok stb., csak a felek számítógépein találhatóak meg, ennél fogva regisztrációra sincs szükség, csak egy profil létrehozására, ami a te gépeden tárolódik.

A peer-to-peer technológia előnye, hogy nincs szükség masszív szerverekre, hiszen a kommunikáció nem azokon keresztül zajlik. Ennek köszönhetően a szerverköltségek elhanyagolhatók. Ez egyben nem csak következménye hanem feltétele is ennek a megoldásnak, hiszen nincs mód arra, hogy egy peer-to-peer hálózatot monetizáljunk: a hálózat nincs birtokában senkinek, mert a felhasználók összessége alkotja. Így nem lehet megoldani a reklámozást sem és a használati díj számítását sem, de szerencsére erre nincs is szükség. Mivel nem kell regisztrálni sehova a rendszer használatához, ezért nincsenek használati feltételek vagy adatkezelési irányelvek, amiket el kellene fogadnod, hogy használhasd a rendszert. Szintén nagy előnye a P2P-nek, hogy megvalósítástól függően, akár internetkapcsolat nélkül is tud két ember kommunikálni, ha azonos helyi hálózatra vannak kapcsolódva. A peer-to-peer architektúra hátránya csak az, hogy az üzenet/adat elküldéséhez mindkét félnek online kell lennie, mert nincsen szerver, ami ideiglenesen eltárolhatná az elküldött üzenetet, ameddig a címzett nincsen online. És a profilodat alapértelmezetten, csak egy készülékről tudod használni, hacsak meg nem oldod valahogy a fájlok szinkronizálását a készülékek között. De igazából ezen hátrányokat is ki lehetne küszöbölni.

Nyílt protokoll

Egy protokoll nem más, mint kommunikációs szabályok összessége számítógépek, programok és rendszerek között. Ha egy kommunikációs technológia nyílt protokollt használ, akkor az azt jelenti, hogy ismerjük a módját, hogy a rendszerben résztvevő kliensek és szerverek, hogyan kommunikálnak egymással. Ez lehetővé teszi, hogy bárki fejleszthessen saját kliens vagy szerverprogramot, amik működnek a meglévő szerverekkel és kliensekkel. Nyílt protokoll használata a következő előnyökkel rendelkezik:

• A nyílt protokoll elősegíti a versenyt a kliens szoftverek fejlesztésében, amelynek eredményeképp magasabb színvonaluak lesznek az elérhető kliensek.
• Még ha használnunk is kell egy adott szolgáltatást, akkor sem vagyunk rákényszerítve a szolgáltató szoftverének a futtatására a számítógépünkön.

A nyílt protokoll fontosságának a szemléltetésére megint jó példa az e-mail és a telefon: képzeld el milyen lenne a világ, ha csak egyfajta e-mail kliens, vagy tárcsázó alkalmazás létezne.

Saját üzemeltetés

A saját üzemeltetés - angolul self-hosting vagy on-premises - azt jelenti, hogy az adott személy vagy szervezet saját szerverén fut a szolgáltatás. Ezt központosított és elosztott architektúrára épülő szoftverek esetén szokták használni. Központosított szolgáltatás esetén, csak akkor van értelme ennek, ha a szolgáltatást igénybe vevő személyeknek nincs szükségük adatokra és kommunikációra más szerverekről, amik ugyanezt a szolgáltatást futtatják. Például egy központosított üzenetküldő szoftvert nem lenne célszerű helyben futtatni, mert akik az egyik szerverre regisztrálnak azok nem tudnának kommunikálni azokkal, akik a másik szerverre regisztráltak. Viszont ahol nincs szükség adatáramlásra a szerverek között ott célszerű központosított megoldásokat is saját szerveren futtatni. Erre jó példa egy e-napló vagy egy elektronikus oktatási rendszer, hiszen a tanároknak és a diákoknak csak az adott iskolához tartozó többi tanárral és diákkal kell tudniuk kommunikálni. Ennél fogva nincs szükség, hogy a különböző iskolák rendszerei között kapcsolat legyen.

Szállítási réteg titkosítás

A szállítási réteg titkosítás - vagy angolul röviden TLS - esetén az adat, csak a kliens és szerver között van titkosítva, ami azt jelenti, hogy a szerveren titkosítatlanul tárolódnak az üzenetek. Ez pedig visszaélésre adhat lehetőséget. Sokan azzal érvelnek, hogy számukra ez nem gond, mert úgy gondolják, hogy a vállalatnak nem áll érdekében visszaélni érzékeny adatokkal (fizetési információk,stb), mert egy ilyen botrány hatása a hírnevükre hosszútávon nagyobb kárt okozna. Még ha ez igaz is, akkor is történhet visszaélés az adatokkal a következő módokon:

• Rosszindulatú alkalmazott, akinek hozzáférése van a rendszerhez visszaél az adatokkal.
• Hackerek hozzáférést szereznek a rendszerhez egy fel nem fedezett sebezhetőségen keresztül.

Természetesen minél több érzékeny adatot tárolunk egy rendszerben annál nagyobb ezen esetek bekövetkezésének a valószínűsége.

Végponttól végpontig (end-to-end) titkosítás

A végponttól végpontig terjedő titkosítás - angolul end-to-end encryption vagy röviden E2EE - azt jelenti, hogy az üzenet a küldő számítógépén kerül titkosításra és csak a fogadó gépén kerül visszafejtésre. Ennek köszönhetően az üzenetet senki se tudja elolvasni, akin menet közben áthalad, még a szerver se. Ezt az aszimetrikus titkosítás teszi lehetővé, ami úgy működik, hogy mindkét félnek van egy nyilvános- és egy privát kulcsa: amit az egyik kulccsal titkosítunk azt csak a másik kulccsal lehet visszafejteni. Az üzenet először titkosításra kerül a küldő privát kulcsával, annak érdekében, hogy a címzett megbizonyosodhasson, hogy tőlünk jött az üzenet és közben nem lett módosítva, de ekkor még bárki elolvashatja az üzenetet, hiszen a küldő nyilvános kulcsával bárki rendelkezhet szóval még egyszer titkosítani kell a címzett nyilvános kulcsával is és ekkor már csak a címzett tudja visszafejteni az üzenetet. Ez a módszer elméleti alapja, de természetesen a konkrét megvalósítások néhány dologban eltérhetnek. Bizonyos platformok támogatják az E2EE-t, de nem feltétlenül teszik kötelezővé a használatát. Ennek eredményeképp, nem csak azt kell megvizsgálnunk egy adott platformnál, hogy támogatja-e az E2EE-t, hanem azt is, hogy a kliens program, amit használni szeretnénk szintén támogatja-e. Például a Mátrix elosztott architektúrájú chat platform esetében a szerverek támogatják, az E2EE-t, de a legtöbb elérhető kliens program sajnos még nem. Remélhetőleg ez a jövőben változni fog.

Forráskód

Ha olyan szoftvert használunk, ami E2EE-t használ, akkor az is fontos, hogy ez a szoftver nyílt forráskódú legyen, ami azt jelenti, hogy bárki hozzáférhet a szoftver forráskódjához. Erre azért van szükség, mert így független felek auditálhatják a szoftvert megbizonyosodva róla, hogy tényleg úgy működik ahogy a készítők elmondták és nincsenek-e esetleg benne biztonsági hibák. Természetesen maradhatnak a kódban felfedezetlen biztonsági hibák egy audit után is, de minél több szem vizsgálja a forráskódot annál kisebb ennek a valószínűsége.

Ha a szoftvernek, amit használunk szüksége van szerverrel történő kommunikációra, akkor sem szükséges, hogy a szerver szoftver nyílt forráskódú legyen, egyrészt, mert a szerver által a klienstől megkapott adatok már amúgy is titkosítottak, amiket a szerver nem tud visszafejteni, másfelől pedig még ha nyílt forráskódú is lenne a szerverre fejlesztett szoftver, akkor sem bizonyosodhatunk meg arról, hogy az üzemeltetők tényleg azt a szoftvert futtatják, aminek a forráskódját közzé tették és nem egy módosított változatot. Ennek ellenére hasznos az, hogy ha a szerver is nyílt forráskódú, mert ez lehetővé teszi mások számára, hogy egyszerűen saját szervert üzemeltessenek.

Adatok exportálása

Bár ez inkább funkció, mint technikai részlet, mégis fontosnak tartom megemlíteni ezt is.

Ha egy szolgáltatást használsz és fontosak neked az adatait (megosztott bejegyzések, elküldött üzenetek, stb.), akkor azt is fontos megvizsgálni, hogy az adott szolgáltatás lehetővé teszi-e az adataid exportálását. Amennyiben nem teszi lehetővé, akkor fennállhat a veszélye, hogy ezeket az adatokat elveszted, a következő okok valamelyike miatt:

• A szolgáltatás blokkolja a fiókodat.
• A szervereken egy hiba miatt adatvesztés történik.
• A szolgáltató csődbe megy.
• Törlöd a fiókodat akármilyen ok miatt.

Szerencsére a legtöbb platform lehetőséget ad az adataid exportálására. Ennek köszönhetően rendszeresen kiexportálhatod az adatokat biztonsági mentés gyanánt, hogy ne érhessen váratlan meglepetés.

Most, hogy áttekintettük a szempontokat, amelyek alapján vizsgálni lehet a különböző megoldásokat, érdemes megjegyezni, hogy önmagában egyik szempont sem rossz. A körülmények és egyéb szempontok megléte vagy hiánya az, amely igazán súlyossá teszi az egyes szempontok hátrányait. Például a facebook-nál nagyon nagy negatívum a központosított architektúra, mert több millióan használják a szolgáltatást és nincs E2E titkosítás se. A nagy felhasználóbázis miatt a facebook nagy célpont a hackereknek és az E2E titkosítás hiánya lehetővé teszi a megfigyelést és a cenzúrát. Ellenben egy self-hosted e-napló is központosított architektúrát használ, azonban egy ilyen rendszernek maximum csak 1-2ezer felhasználója van, aminek köszönhetően nem célpontja a hackereknek. Az sem jelent problémát, hogy a rendszeren belül nem titkosítva tárolódnak az adatok, hiszen a rendszer az iskola tulajdonában áll és az e-napló gyakorlatilag egy kommunikációs rendszer az iskola és tanárok, diákok között. Tehát nincs olyan résztvevő, akinek nem kellene hozzáférnie az adatokhoz, mégis hozzáfér. Azonban a facebook-nál, amikor a barátoddal beszélgetsz az csak kettőtökre tartozik, a facebooknak mégis hozzáférése van a beszélgetésekhez.

Egy-a-többhöz és több-a-többhöz alapú kommunikáció

Fontosnak tartom kiemelni a csoportos kommunikációt a többi közül, mert úgy gondolom, hogy talán ez az egyik legnagyobb kényszer amellett, hogy egyesek miért használják a facebookhoz hasonló platformokat. A csoportos kommunikáció két kategóriára bontható:

• Nyilvános: az üzeneteket bárki láthatja.
• Privát: az üzeneteket csak meghatározott személyek láthatják.

A nyilvánosra példa az, amikor egy étterem szeretné megosztani a heti menüt vagy a nyitvatartás változását és a privátra példa pedig az, amikor egy iskolában a tanárok szeretnék a diákokat értesíteni a házifeladatokról és egyéb dolgokról.

Sokan az értesítéses alapú nyilvános és privát kommunikációra rendre facebook oldalakat és zárt facebook csoportokat használnak. Ezzel az a probléma, hogy az információ közlője rá kényszeríti az embereket, akiknek szükségük van az adott információra, hogy az adott platformot használják. A saját ismerősi köröm alapján a legjobban érintettek ebben az ügyben a diákok, mert egyes iskolák kötelezővé teszik a facebook használatát: a tanárok facebookon keresztül osztják meg a diákokkal az online forrásokat, házifeladatokat és egyéb iskolai teendőket. Szerintem elfogadhatatlan egy iskola részéről, hogy kötelezővé tegye a facebook használatát a diákjai számára, mert ezzel együtt az adott iskola arra is kötelezi a diákot közvetett módon, hogy elfogadja a facebook használati feltételeit és adatkezelési irányelveit, aminek nem kellene rákényszeríthetőnek lenni senkire sem.

Erre a problémára megoldás lenne a levelezőlisták használata, ami az e-mailen alapszik. A levelezőlisták használata esetén nem állna fenn az a probléma, hogy az iskola kényszeríti a diákokat egy konkrét szolgáltató irányelveit elfogadni, hiszen rengeteg e-mail szolgáltató közül választhatnának a diákok.

A másik probléma, amibe belefuthat az ember az az, hogy bizonyos szervezetek és egyesületek az eseményeket és híreket exkluzívan facebookon terjesztik, ezzel elérhetetlenné téve az információt a facebookot nem használó emberek számára. A megoldás az lenne, hogy az ilyen publikus információkat egy weblapon tegyék közzé. Így bárki könnyedén elérhetné az adott információt. Ha pedig még könnyebbé szeretnéd tenni a közönséged dolgát, akkor alkalmazhatsz a weblapodon RSS feed-et is, így az embereknek nem kellene állandóan meglátogatniuk a weblapodat vagy másokét, mert egy RSS olvasóba elmentve a linkeket az alkalmazás képes automatikusan betölteni és időrendi sorrendbe megjeleníteni a tartalmakat az összes RSS feed-ből, ami el lett mentve. Szerintem ez a legjobb módja a hírekről való értesülésnek.

Mit használjak?

Ebben a cikkben sok helyen használtam a facebookot mint negatív példát, azonban fontos megjegyezni, hogy a facebook és hozzá hasonló alkalmazások ellen felhozott érvek nem az adott szolgáltatás vagy vállalat ellen hozott érvek. A probléma ezen cégek által kínált szolgáltatások koncepciójában van. Ezért a problémára nem lenne megoldás az sem, ha hirtelen egyik napról a másikra eltűnnének ezek a nagy tech cégek, mert ha az utánuk következő megoldások ugyanezen koncepciók mentén épülnének fel, akkor az eredmény ugyanez lenne. A megoldás szerintem az lenne, ha az emberek elkezdenének tudatosabban gondolkodni ezen technológiákról, így jobb döntéseket tudnának hozni annak tekintetében, hogy mit használnak. Ezért is írtam ezt a cikket, hogy megismertessem az emberekkel ezen eszközök működésének az alapjait.

A következő táblázatokban összegyűjtöttem néhány kommunikációs technológiát és tuljadonságaikat, hogy könnyebben eldönthesd, hogy melyik megfelelő a számodra:

Én a Tox-ot preferálom videó vagy hang alapú online beszélgetésre, illetve valós idejű szöveges beszélgetésre. Minden másra pedig ott az e-mail. Ha úgy érzed, hogy az e-mail használata privát kommunikációra, csak tovább növelné a káoszt a postafiókodban, akkor létrehozhatsz külön e-mail címeket külön dolgokra, például ezen szerepkörök szerint: személyes, munka, egyéb. Vannak olyan e-mail szolgáltatók, amik ezt megkönnyítendő, lehetővé teszik, hogy egyetlen fiókkal több e-mail címet is kezelhess, így nincs szükség arra, hogy több fiókot kezelj.

Hogyan válasszak szolgáltatót?

Amennyiben központosított vagy elosztott rendszert használunk, akkor az sem mindegy, hogy melyik szolgáltatót választjuk. Érdemes utánanézni a szolgáltató eddigi múltjának, rákeresni korábbi adatkezelési botrányokra, stb. Fontos döntési szempont lehet az is, hogy a szolgáltatónak melyik országban van a székhelye, mert ez befolyásolja, hogy milyen adatkezelési törvények vonatkoznak rá. Célszerű olyan szolgáltatót választani, amelyik nagy hangsúlyt fektet az adatvédelemre, de nem elég ezt csak elhinni. Ha egy szervezet tényleg elkötelezett az adatvédelem mellett, akkor nincs szükség bizalomra, mert bizonyítékok is rendelkezésre állnak:

• Nyílt forráskódú kliensek
• E2E titkosítás alapértelmezetten
• Független audit

Ezek mindegyike együttesen fontos: ha nem nyílt a forráskód, akkor hogyan valósulhat meg a független audit? Ha nincs független audit, akkor honnan tudjuk, hogy a szoftver tényleg E2EE-t használ? Tehát ha mind a három tényező megvan, akkor nincs szükség bizalomra.

Én e-mail szolgáltatónak a Protonmail-t választottam, mert ezen feltételek mindegyikének kifogástalanul megfelelt. Bátran ajánlom nektek is. Azonban, ami a végponttól végpontig terjedő titkosítás illeti, kettőn áll a vásár: ha a másik fél nem Protonmail-t használ, akkor az e-mailek nem lesznek automatikusan titkosítva. Bármely e-mail szolgáltató esetén is megoldható az E2EE, viszont az külön erőfeszítést igényel. Emiatt tud sikeres lenni a Protonmail: ha két Protonmail felhasználó levelez egymással, akkor a titkosítás automatikusan történik.

Mit tehetek, ha csak kényszerből használok adott szolgáltatásokat?

Persze sokan mondják azt, hogy ők csak azért használják a facebookot, mert bizonyos fontos dolgokról, csak azon keresztül tudnak értesülni. Egyesekneknél ez talán tényleg igaz lehet, de a többségnél valószínűleg csak ürügy. Ha valaki tényleg csak a nélkülözhetetlen dolgokra használja a facebookot az azt jelenti, hogy:

• Nincs letöltve az alkalmazás a telefonjára.
• Az e-mail értesítések be vannak kapcsolva, hogy olyan kevésszer kelljen bejelentkezni a facebookba amennyire csak lehet.
• A lehető legkevesebb információt adja meg magáról a közösségi oldalon.
• Egy kezén meg tudja számolni, hogy hány facebook ismerőse van.
• Nincsen bent csoportokba és nem követ oldalakat, csak amelyek tényleg nélkülözhetetlenek: suli, munka, stb.
• Nem használja a facebookot arra, hogy más platformokra regisztráljon vele.

Ezen felhasználási mód logikus következménye annak, hogy ha valaki tényleg nem szeretné használni a facebookot és csak kényszerből teszi. Ezen módszerek alkalmazásával a platform sok negatív hatását ki lehet küszöbölni:

• Ha adatszivárgás történik a facebooknál, akkor kevésbé leszel érintett, hiszen alig van néhány személyes adat tárolva rólad a szolgáltatásban.
• Azzal, hogy nem kommunikálsz facebookon a személyes ismerőseiddel akiknek szintén van facebookja, három legyet ütsz egy csapásra:
• Megakadályozod, hogy a facebook plusz információt szerezhessen rólad a közösségi hálód feltérképezése által.
• Ösztönzöd a társaidat, hogy jobb megoldások felé nézzenek, hogy ha online szeretnének veled kommunikálni.
• Csökkented az esélyét annak, hogy másokat érintő adatszivárgás a te adataid egy részét is érintse.
• A facebook tartalomajánló algoritmusa nincs hatással arra, hogy milyen híreket látsz, hiszen nem a facebookot használod általános hírforrásnak.
• A facebooknak nincsen reklámbevétele utánad, hiszen ha főként csak az e-mailes értesítéseket olvasod és ritkán jelentkezel be, akkor szinte nem is látsz reklámokat.

Most ezt a korlátozó felhasználási módot a facebookon keresztül mutattam be, de természetesen más szolgáltatásokat is - amikkel problémánk van, de rákényszerülünk a használatukra - lehet hasonló hozzáállással használni.

Összegzés

Amint láthattuk rengeteg megoldás közül választhatunk és sok különböző szempont alapján értékelhetjük a megoldásokat. Azonban fontos megjegyezni, hogy a döntésünk hatással lehet más emberek döntésére is, hiszen a kommunikációs technológiáknak van egy úgynevezett hálózati hatásuk is, ami azt jelenti, hogy minél több felhasználója van egy adott megoldásnak, az új felhasználók annál inkább fognak amellett a megoldás mellett dönteni. Többek között ezért is annyira fontos, hogy olyan megoldásokat válasszunk, amik minél jobban növelik a felhasználók lehetőségeit olyan módokon, hogy több szolgáltató közül is választhatunk (azaz elosztottak), nyílt szabványokat használnak és lehetőleg szabad- és nyílt forráskódú szoftvereken alapszanak, mert ezek a tényezők végső soron mind a felhasználók lehetőségeit bővítik.

Másfelől pedig fontos megjegyezni, hogy az itt felsorolt érvek az olyan platformokkal szemben, mint a facebook és társai, csak a koncepció hátrányait vizsgálják, ami akkor is jelen lenne, hogy ha a facebook lenne a legjószándékúbb vállalat a világon. Itt egy lista a teljesség igénye nélkül további gyakorlati problémákról:

• Adatkezelési botrányok.
• Függőség kialakulását elősegítő tudatos tervezési szempontok.
• Cenzúra.
• A tartalomajánló algoritmusok, amik csak olyan tartalmakat ajánlanak, amik egybeesnek a jelenlegi nézeteinkkel ezzel növelve a társadalmi polarizációt és az egyet nem értést az emberek között.
• Az álhírek, amik 6-szor gyorsabban terjednek mint a valósak.
• Nagy tech cégek lobbizása olyan törvényekért, amik konszolidálnák a monopóliumaikat.
• A facebook erőfeszítése, hogy jogilag próbáljon elnyomni független kutatásokat, amik az oldal működését vizsgálnák.
• A közösségi oldalak akkor is követnek téged a weben keresztül, ha sosem használtad őket.

Ezek mindegyike önmagában is elég nagy probléma, de a vizsgálatuk túlmutat a cikk keretein.