Internet kiszolgáltatottság

Képzeld el a következő esetet: dolgozol a számítógépen miközben egyszercsak elmegy az internet. Miután a saját eszközeidet ellenőrizted, rájössz, hogy a probléma a szolgáltató oldalán van. Így a következő pár órában nélkülöznöd kell az internetet, amíg a szolgáltató el nem hárítja a problémát. Mivel a munkád is internettől függ, ezért úgy döntesz, tartasz egy kis szünetet.

Talán megnéznél egy filmet a Netflixen vagy hallgatnál egy kis zenét Spotify-on, de rájössz, hogy internet nélkül ezek sajnos nem lehetnek opciók. Hát ha az utóbbi lehetőségeknek lőttek, akkor inkább nekilátsz megszervezni a hétvégére szánt családi túrát. Igen ám, de rájösz, hogy internet nélkül a túrát sem tudod megszervezni, mert használnod kellene hozzá az online térképeket, menetrendeket, turista ismertetőket stb. Hát ha ez sem lehet opció, akkor inkább elmész kiváltani a recepteket a gyógyszertárba. De vajon nyitva van-e? Rutinszerüen már keresnéd is a nyitvatartási időt az interneten, de mielőtt leütnéd az első billentyűt eszedbe jutnak a körülmények. Semmi gond. Úgy döntesz, inkább elviszed megsétáltatni a kutyát a parkba. Közben meg beugrasz a gyógyszertárba is, ha nyitva van, mivel úgyis közel esik a parkhoz. Mire elérsz a gyógyszertárhoz, örömmel veszed észre, hogy éppen nyitva van. Azonban amikor ki szeretnéd váltani a receptjeidet, a gyógyszerész értesít róla, hogy ideiglenesen nem tudod kiváltani őket, mert az internetkiesés miatt elérhetetlen a központi adatbázis.

***

Vajon az ilyen és ehhez hasonló helyzetek elkerülhetetlen velejárói a technológiai fejlődésnek? Egyesek szerint talán igen. Azonban ezt állítani olyan mintha azt mondanánk, hogy a légszennyezés elkerülehetetlen velejárója a közlekedés fejlődésének. Vagy, hogy az antibiotikumrezisztens baktériumok felbukkanása elkerülhetetlen velejárója az orvoslás fejlődésének.

Ahogy az antibiotikumok, úgy az internet is egy nagyszerű találmány, amely a lehetőségek mellett egyben komoly veszélyeket is rejt magában. Ám sokszor erről az emberek megfeledkeznek és korlátok nélkül alkalmazzák - legyen szó akár hétköznapi felhasználásról akár informatikai rendszerek tervezéséről -, mintha minden problémára ez lenne a megoldás.

***

Ebben a cikkben bemutatom, hogy mi a gond az internetre való túlzott támaszkodással. Hogy milyen hátrányokkal és kockázatokkal rendelkezik az infrastruktúra használatával kapcsolatos jelenlegi trendek követése. Továbbá, hogy hogyan teszik a nagy tech cégek és egyéb szolgáltatók még kiszolgáltatottabbá a felhasználókat az interneten keresztül. Emellett szó lesz lehetséges megoldásokról és alternatívákról. Látni fogjuk, hogy valójában lehetséges nagymértékben függetlenedni az internettől annélkül, hogy le kellene mondanunk az általa nyújtott előnyökről és lehetőségekről.

1 Letöltés VS streaming

Kezdetben az internethasználatot a letöltés^[1] jellemezte. Ez többek között annak volt köszönhető, hogy a hálózat sebessége nem volt elég gyors a hangok és videók élő továbbításához, így legtöbb esetben a streaming^[2] technikai akadályba is ütközött volna. Másfelől pedig a letöltés lehetővé tette a tartalom későbbi felhasználását akár internetkapcsolattól távol is.

A letöltés ezen előnyei továbbra is megmaradtak, ráadásul még újabbakkal is bővültek. Sosem érte meg jobban letölteni az internetes tartalmakat, mint manapság: régen a letöltésnek korlátot szabott a tárhely. A gép háttértárán és külső adathordozókon csak véges mennyiségű tartalom fért el. Azonban a tárolókapacitás folyamatos növekedésének köszönhetően ez többé nem jelent akkora problémát. Manapság könnyedén belefér pár terrabájtos háttértár egy laptopba is, ami többre elegendő, mint gondolnád. Például letölthetnéd a teljes magyar Wikipédiát is és még utánna sem szűkölködnél a tárhelyben.

Azonban nem csak a letöltésnek kedvezett a fejlődés. A sávszélesség folyamatos növekedésének köszönhetően a streaming elől eltűntek a technikai akadályok. Továbbá az elmúlt időszakban az internet mindenütt jelenlévővé vált, aminek hatására az emberek számára természetessé vált a bárhol és bármikor elérhető internetkapcsolat. Ennek eredményeképp pedig a streaming vált a tartalomfogyasztás meghatározó módjává: az emberek többsége már nem törődik a tartalmak letöltésével, mert úgy gondolják, hogy azokat bárhol és bármikor újra tudják nézni az interneten.

Persze ez csak a történet egyik oldala. A másik az, hogy az internetes tartalomszolgáltatók szándékosan megnehezítik^[3] a tartalmak letöltését, ennek eredményeként bizonyos esetekben szinte lehetetlen az adott tartalmat lejátszani bármely más szoftverrel, amit nem a szolgáltató szállít. Ezen gyakorlat jó példája többek között a Spotify és a Netflix.

2 Kollekciók hiánya

Az internet elötti időkben az emberek személyes kollekciókkal rendelkeztek minden féle tartalomból:

• Filmek
• Zenék
• Könyvek
• Újságok és folyóiratok
• Szoftverek és videójátékok

Manapság már nem foglalkoznak gyűjtemények építésével. Ez úgyanúgy igaz a hagyományos tartalmakra, mint az eredendően internetes tartalmakra: hallottál már valakit a weblapgyűjteményéről beszélni?

A gyűjtemények felé mutatott kollektív érdektelenség azt sugalja, hogy (1) az internet örök és állandó, és (2) csak az új dolgok lehetnek fontosak. Az előbbi állítás természetesen nem igaz, ahogy azt hamarosan látni fogjuk. Az utóbbit pedig nyílván senki sem állítaná tudatosan, azonban a hozzáállás mégis erre enged következtetni: ha az átlag internetfelhasználó talál egy jó cikket vagy egy hasznos videót, akkor legfeljebb megosztja a közösségi oldalakon az ismerőseivel, de sosem tér vissza régebbi tartalmakhoz.

3 Mi a gond az internettel?

Ebben a részben (a teljesség igénye nélkül) ismertetem az internet azon tulajdonságait, amik rámutatnak arra, hogy miért érdemes az internethasználatot csökkenteni a mindennapokban.

3.1 Magánszféra

Az internetes tevékenységeknek mindig van nyoma. A digitális hálózatokon az információ kis csomagokban utazik. Ezen csomagoknak van feladója és címzettje - ezeket hívják IP címeknek -, amiket bárki láthat aki hozzáfér az infrastruktúra azon szeletéhez, amin a csomag átutazik. Manapság már az interneten zajló kommunikáció túlnyomó része titkosított, ezért legtöbb esetben a csomagok tartalmához nem férnek hozzá a közbenső felek, azonban a csomagok címzettje, ideje, mérete és gyakoriságából is elég sok következtetést le lehet vonni főleg, hogyha a feladó IP címét egyetlen konkrét személyhez lehet kötni. És ez még csak a jéghegy csúcsa^[4]!

A weblapok, amiket meglátogatunk, szinte mindig meg tudják állapítani, hogy két különböző kérés ugyanarról a gépről érkezett-e. Ennek következtében gépekhez rendelt profilt építhetnek a meglátogatott oldalakból. Ha be is vagyunk jelentkezve, akkor ez a profil a fiókunkhoz kapcsolódik, ami pedig hozzánk. Továbbá majdnem minden weblap tartalmaz beágyazva más anyagokat egyéb webhelyekről. Ezek többek között lehetnek például:

• Közösségi média megosztási gombok
• Beágyazott youtube videók
• Beágyazott térképek

A beágyazott elemek megjelenítéséhez a böngésződ küld egy kérést a harmadik fél szerverének, ami többek között tartalmazza az oldal URL címét is ahonnan az elem hivatkozva lett. Azok a webhelyek, amelyekről gyakran helyeznek el beágyazott elemeket - Google, Facebook, stb - olyan részletes profilt is építhetnek, amely akár a teljes böngészési előzményünket is tartalmazhatja.

3.2 Számítógépes biztonság

Minnél kevesebb ideig van egy számítógép internetre csatlakoztatva, annál kissebb lehetősége van távoli támadóknak behatolni a gépre egy biztonsági résen keresztül. Nagy biztonságot igénylő környezetekben - mint például katonaság, nukleáris reaktorok, stb. - úgynevezett lég-réselt számítógépeket használnak. Egy lég-réselt gép egyszerűen csak egy olyan gép, amit sosem kapcsolnak internetre. Az internet előtt minden számítógép ilyen volt, ennek eredményeképp az átlag felhasználók adatai és rendszerei is olyan biztonságban voltak, ami a mai kor számítógéphasználójának csak álom.

3.3 Az internet nem tárhely (avagy: az internetes tartalmak mulandóak)

Az internet nem egy tárhely, bár sokan mégis úgy kezelik. Az interneten nem tárolódnak adatok. Azon keresztül csak elérhetővé válnak azok a nagy számítógépek, amelyek elérhetővé teszik számunkra a mindennapi tartalmakat.

A másik gyakori tévhit, hogy az interneten keresztül elérhető tartalmak mindig is elérhetőek lesznek a hálózaton (röviden: az internetes tartalom örök). Azonban számos oka lehet annak, hogy a tartalom terjesztése megszűnik:

• A tartalmat fizikailag tároló szerver üzemeltetése költségekkel jár (karbantartás, áram- és internetszámla). Ha az adott tartalom terjesztőjének az üzemeltetési költségei meghaladják az abból nyert hasznot, valószínűleg nem fogja tovább fizetni a számlákat és a tartalom hamar elérhetetlenné válik.
• A szerző meggondolta magát a műről és nem akarja többé elérhetővé tenni: törli az "internetről".
• Cenzúra

A fizikai formát öltő információs termékek - mint például a könyvek - terjesztésének esetében ugyanezek vagy hasonló tényezők fennállnak, azonban az emberek nyílván megtartják saját példányaikat, így azok fellelhetőek maradnak a terjesztési időszak után is például publikus vagy privát gyűjteményekben és a használt árúk piacán.

A probléma abból adódik, hogy az internetes tartalmak esetében az emberek nem motiváltak a saját példány megőrzésére. Ennek oka egyrészt a második (az internetes tartalom örök) tévhit, másrészt pedig az internetes tartalom alapvetően eltérő tulajdonságai: a beszerzés gyakorlatilag azonnali és költségmentes, ráadásul a példány "eldobása" is azonnali, költségmentes, és még a környezetet sem szennyezi, hiszen nem fizikai tárgyat dobunk ki csak néhány bitet írunk fellül a számítógép háttértárán. Így gyakran ha valaki újból foglalkozna egy régebbi tartalommal, akkor minden egyes alkalommal, új példányt szerez be a hálózaton keresztül.

4 Szoftveres gondok

4.1 Szoftverek telepítése és frissítése

Az egyik legjobb példa arra, hogy mennyire kiszolgáltatottá váltunk az internetkapcsolatnak az az, hogy ma már léteznek olyan számítógépes rendszerek és szoftverek - továbbiakban csak szoftverek -, amelyeket nem lehet offline telepíteni vagy frissíteni. Ezek a szoftverek gyorsabban vesznek a múlt homályába, mint bármely más internetes tartalom, mert ebben az esetben nincs is lehetőség^[5] a szoftvereket és frissítéseket archiválni. Az ilyen szoftverek csak addig maradnak elérhetőek, ameddig a terjesztési időszak fennáll. Sok esetben - például az okostelefonoknál - a platformok még azt sem teszik lehetővé, hogy a szoftver egy korábbi verziójára álljunk vissza miután elégedetlenek vagyunk egy frissítéssel.

Ezek a tényezők sajnos nem csak a hétköznapi számítógéphasználatot érintik, hanem jelentősen megnehezítik a digitális megőrzést is történelmi és nosztalgiázási célokból: manapság még lehet telepíteni 10 évvel ezelőtti operációs rendszereket, videójátékokat és egyéb programokat lemezekről vagy pendrive-ról, de lehet, hogy 10 év múlva ugyanez már nem lesz elmondható korunk szoftvereiről.

4.2 Automatikus szoftverfrissítések

A folyamatos internetkapcsolat lehetővé tette többek között a szoftverek hálózaton keresztül történő automatikus frissítését is. Ez a funkció elsőre igazán kényelmesnek és hasznosnak tűnhet: a gépünk elvégzi helyettünk a piszkos munkát. Ki ne szeretne egy ilyen funkciót?

Valójában szoftvereket nem mindig érdemes frissíteni. Bár elvárható lenne, hogy egy szoftver újabb verziója jobb legyen az elődjénél, ez azonban sokszor nincs így. A szoftver fejlesztése a készítő érdekeit (profit növelése) tükrözi, ami esetenként szöges ellentétben állhat a felhasználó érdekeivel (produktivitás). Így előfordulhat, hogy a frissített verzió nem kívánatos változásokat hoz:

1. Lassabban fog futni a gépeden.
2. Hibák kerülnek a frissítésbe.
3. Újabb anti-funkciók (nem kívánatos funkciók) kerülnek bele.
4. Eltűnnek belőle hasznos funkciók, amik a korábbi verzióban még megvoltak.
5. Teljesen megváltozik a kezelőfelület.

Ezek pedig sok kellemetlenséget és problémát okozhatnak. Például a 4. pont eredményeképp lehet, hogy nem fogsz tudni elvégezni valamit a szoftverrel, amit korábban eltudtál. Vagy az 5. pont esetén újra kell tanulnod a szoftver használatát, mert annyira megváltozott a felület. Ez akkor okozhat igazán nagy problémát, hogy ha a hét közepén lefrissül egy szoftver, ami kritikus a munkád elvégzéséhez és a frissítés tartalmaz ilyen nem kívánatos változásokat, aminek hatására csak lassabban, nehezebben vagy egyáltalán nem tudod elvégezni a feladatodat az új verzióval.

Ezeket a kellemetlenségeket egy analógiával tudnám a leginkább szemléltetni: képzeld el, hogy a házad a számítógép és benne az eszközök a szoftverek. Automatikus szoftverfrissítés esetén minden folyamatosan változik: a bögre talpas pohárrá változik. A kés kanállá alakul miközben szeletelsz vele. Vagy rosszabb esetben a kanál késsé miközben épp levest eszel. Az autódban a műszerfalon a gombok elhelyezkedése és funkciója folyamatosan változik. A pedálok felcserélődnek. Ezek után azt hiszem egyértelmű, hogy miért is nem annyira jó ötlet automatikusan frissíteni a szoftvereinket.

Sajnos vannak olyan rendszerek is, amik nem teszik lehetővé az automatikus frissítések kikapcsolását. Ennek egyetlen oka lehet, hogy a gyártó meg szeretné őrizni a kontrollt a géped felett. Ugyanis ebben az esetben a valódi kontroll a gyártónál van, hiszen bármikor módosíthatja az eszközödön futó szoftvert^[6], ami a számítógép viselkedését diktálja. Többek között ezért is nevezik gyakran ezt a "funkciót" univerzális hátsókapunak. Azonfelül, hogy ezen gyakorlat erősen sérti a számítógéphasználó autonómiáját, ha még rosszul is van megvalósítva, kifejezetten kellemetlen pillanatokat tud okozni. Például, amikor a Windows éppen elkezdi frissíteni magát, miközben egy fontos prezentációt tartasz másoknak. Az évtizedes rendszerek gyakran kifigurázás tárgyát képzik, azonban ilyen pillanatoktól biztos nem kellett tartaniuk például a Windows 95 felhasználóinak.

4.3 Szoftver mint Szolgáltatás

A Szoftver mint Szolgáltatás^[7] (röviden angolul SaaS) olyan megoldásokat jelent, amikor a feladatot elvégző szoftver a szolgáltató szerverén fut. Általában a SaaS-hoz a felhasználó böngészőn keresztül fér hozzá. Többek között például a következő feladatokra szoktak leggyakrabban SaaS-t alkalmazni manapság a helyileg futó szoftver helyett:

• Szövegszerkesztés (pl.: Google Docs)
• QR kód generálás
• Fájltípusok konvertálása

Az ilyen szolgáltatások kerülendők, mert a felhasználó teljesen elveszti az irányítást a feladat elvégzése felett, így rendkívül kiszolgáltatottá válik a szolgáltatás üzemeltetője felé.

SaaS használata esetén az adatok feletti rendelkezés teljesen kicsúszik a felhasználó kezei közül, hiszen mindenképpen el kell küldenie az adatokat a szervernek, máskülönben a szerveren futó szoftver nem tudná elvégezni a feladatát.

Mivel a SaaS szoftver a szolgáltató szerverén fut, ezért:

• A szoftver működését lehetetlen auditálni, így sose tudhatjuk, hogy pontosan mit csinál.
• Bármikor megváltozhat a szoftver működése a tudtunk nélkül vagy akaratunk ellenére.
• Folyamatos internetkapcsolatra van szükség.

A túlzott támaszkodás az ilyen szoftverekre valójában visszaveti a felhasználót a személyi számítógépeket megelőző korszakba, amikor egy nagy gépet használtak sokan terminálokon keresztül. Hiszen a SaaS paradigmában a személyi számítógép nem végez semmilyen számítást, hanem csak adatokat küld egy távoli szervernek, majd megjeleníti az elvégzett műveletek eredményét. Ez a viselkedés pedig szinte azonos a klasszikus terminálok funkciójával.

5 Adattárolás a felhőben

Képzeld el, milyen lenne az élet, ha a leveleidet nem vihetnéd haza a postáról, hanem minden alkalommal be kellene menned a postára, hogy hozzáférhess a régi leveleidhez. Ez valójában a jövő, amiben élünk, csak éppen a leveleket felváltották a digitális üzenetek, a postát pedig a különböző szolgáltatók, mint például Facebook, Google és társaik.

Az üzeneteink nagyon érzékeny személyes adatainkat képzik, így valójában elfogadhatatlan, hogy a szolgálató szerverein tárolódjanak a szükségesnél tovább, azaz ameddig ki nem kézbesítik. Ráadásul a kézbesített üzenetek törlésének eredményeként valójában a fiók kompromittálásából keletkezett kár is minimalizálva lenne. Amennyiben valakinek sikerülne illetéktelenül hozzáférni a fiókodhoz, akkoris csak a legutóbbi bejelentkezés óta érkezett üzeneteket láthatná. Hiszen a több ezer korábbi üzenet biztonságban lenne a számítógépeden.

Az online tárolt üzenetek elhanyagolható mennyiségű helyet foglalnának a személyi számítógépeken, a többség azonban mégsem tárolja helyileg az üzeneteit. Ennek oka egyrészt a megfelelő szoftver(funkciók) hiánya másrészt pedig az óriás tech cégek üzleti érdekében is az áll, hogy a felhasználó minnél több és minnél személyesebb adatot tároljon a rendszerükben. Az utóbbi eredményeként túl nagy hangsúly kerül az internet és a felhő^[8] vélt vagy valós előnyeire, így az átlag felhasználók sokszor nem is tudják, hogy lehetne ez másképp is.

6 A masszív adatszivárgások elterjedése

Egy számítógépes rendszer akkor biztonságos, ha a sikeres támadás költsége meghaladja a rendszer kompromitálásából nyert előnyök értékét. A nagy tech cégek szerverein több száz millió vagy akár milliárd felhasználó adatai vannak felhalmozva egy helyen, ami rendkívül vonzó célpontá teszi őket a kiberbűnözők számára. Ennek eredményeképp gyakran biztonságosabb, ha a saját rendszereinkben tároljuk adatainkat a felhő helyett. Bár ezek a cégek egyértelműen nagyságrendekkel magasabb szintű biztonsági megoldásokat alkalmaznak a kliensek adatainak a védelmére, mint amekkorát egy egyéni felhasználó megengedhet magának, ennek ellenére mégis gyakran nagyobb biztonságban tudhatja az egyén vagy egy kis szervezet az adatait a saját rendszerein, mert utóbbi esetben sokkal kisebb mértékű biztonsági intézkedések hatására is a rendszerbe való betörés költsége hamar meghaladja a sikeres behatolás értékét.

Ahogy a nagy tech cégek egyre több felhasználóval rendelkeznek és egyre nagyobb mennyiségű személyes adatot tárolnak rólunk, úgy növekszik a sikeres támadások száma és az adatszivárgások mértéke, amit az elmúlt évek sajtó jelentései is jól mutatnak.

7 Tömeges letöltés

A tömeges letöltés az, amikor az interneten keresztül nem csak egy konkrét adathoz férsz hozzá, hanem minden egyéb adathoz is, ami ugyanabba a kategóriába sorolható. Például ahelyett, hogy egy internetes szolgáltatással fordíttatsz le egyetlen szót, letöltheted inkább az egész digitális szótárat, amiben már offline kereshetsz. Így két legyet ütsz egy csapásra: (1) hozzáférsz a szükséges információhoz, akkor is, ha éppen nincs internetkapcsolat, (2) növeled a magánszférádat, mert külső szereplők nem tudhatják, hogy konkrétan melyik adatra (szóra) voltál kíváncsi, hanem csak azt, hogy az adathalmazból (szótárból) valamire.

Ezt a módszert lehet alkalmazni szótárakra, térképekre, időjárásra, menetrendekre, stb. A ritkábban változó adatoknál, mint például a szótár, mindkét előny érvényesül, míg a gyakran változókra, mint például az időjárás, inkább csak az utóbbi. Azonban az összes magyarországi település 1 hetes időjárás előrejelzésének mindennapos letöltése sem jelentene különösebb technikai kihívást hiszen ezen adathalmaz mérete sem lenne nagyobb egy átlagos okostelefonnal készített fényképnél. Utóbbi állítás ugyanúgy igaz bármely más kisméretű adathalmazra is, mint például az összes bolt nyitvatartási ideje Magyarországon.

8 Alternatív internet használat

Manapság az átlag ember egész nap folyamatosan online van. Akár implicit módon, amikor a zsebében az okostelefon folyamatosan kapcsolatban van távoli szerverekkel, hogy azonnal értesíteni tudja a felhasználót. Vagy explicit módon, amikor konkrétan interakcióba lép a készülékkel, hogy valamilyen internetes tevékenységet végezzen.

Ennek ellenére valójában lehetséges a folyamatos internetkapcsolattól függetlenedni anélkül, hogy lemondanánk a technológia által nyújtott előnyökről. Ennek egyik módja, hogy az impulzív használat helyett inkább egy tervezett használatra állunk át. Ez azt jelenti, hogy nem akkor használjuk az internetet, amikor éppen eszünkbe jut, hanem tervezett időpontokban. Például reggel fél órát és este 1 órát. Persze itt nem az ütemterv szoros betartásán van a lényeg, hanem azon, hogy az ember hozzászoktassa magát ahhoz, hogy nincs azonnali internetelérés a nap bármelyik pillanatában. Ennek eredményeképp megjelenhet az előre tervezés és a tudatos internethasználat. Az előbbire példa az, hogy amikor éppen az internetes tevékenységeidet végzed, akkor letöltesz mindent, amire a következő internethasználatig szükséged lehet: elolvasandó cikkek, megnézendő videók/filmek, menetrendek, térképek, weblapok, e-mailek. Az utóbbira pedig példa, hogy biztosan nem fogsz órákat eltölteni az interneten fölösleges és értelmetlen tevékenységekkel, mert a korlátozott idő alatt prioritást fognak élvezni az igazán fontos tevékenységek mint például: utazás megtervezése, kutatás egy adott téma után, stb.

A technológia ilyesfajta használata mellett magától értetődően újból felértékelődnek a kollekciók építésének fontossága. Az offline szótárak^[9] mellett lehetőség van akár a teljes Wikipédiát is letölteni a személyi számítógépre és teljesen offline módban böngészni.

9 Vezetékes hozzáférés

Az internet alkalmankénti használata a folyamatos internetkapcsolat helyett lehetővé teszi, hogy kizárólag vezetékes hozzáférést használjunk. Ez pedig egy igazán kedvező szempont, hiszen a vezetékes kapcsolat amúgy is előnyben részesítendő a vezetéknélküli technológia hátrányai miatt. A vezetékes megoldás előnyei a vezetéknélkülivel szemben a következők:

A vezetékes kapcsolat sebessége valójában gyorsabb a vezetéknélkülinél. Főleg ha egyszerre több készülék is kapcsolódik ugyanarra a hozzáférési pontra^[10], vagy ha más eszközök vagy hozzáférési pontok is ugyanazt a csatornát használják.

Jelentősen növelheti egy hálózat biztonságát, ha a hálózat nem rendelkezik vezetéknélküli hozzáférési ponttal, mert ilyen esetben egy potenciális támadó nem tud fizikai hozzáférés nélkül behatolni a hálózatba. Ez azt jelenti, hogy a szomszéd épületből vagy az utcáról nem lehet végrehajtani behatolási kísérletet. A fizikai behatolás pedig sokkal kockázatosabb és körülményesebb is a támadó számára.

Tudományos körökben nincs egyettértés^[11][12][13] bizonyos eszközök által keltett elektromágneses hullámok, mint például a wifi és újjabb generációs mobilhálózatok - továbbiakban EMF - emberi egészségre gyakorolt hatásairól. Ez azt jelenti, hogy az EMF potenciálisan ártalmas lehet az emberei szervezetre. Többek között ezért is szerepel a WHO lehetséges rákkeltő dolgok listáján^[14]. Ezen téma alapos kifejtése saját cikket érdemelne. Azonban érdemes megjegyezni, hogy az elektromágneses hullámok erőssége a távolság négyzetével csökken. Így ha valós a veszély, akkor a saját készülékeid - amik a legközelebb vannak hozzád, például az okostelefonod a farmerzsebedben - jelentik a legnagyobb kockázatot, amihez képest a távoli mobiltorony vagy a szomszéd wifi-je elhanyagolható.

10 Tartalék megoldások hiánya

Bizonyos számítógépes rendszerek egyszerűen működésképtelenné válnak internet nélkül miközben valójában lenne mód arra, hogy internet nélkül is működjenek. Az ilyen rendszerek olyanok, mint egy épület felvonókkal, de lépcső nélkül. Vagy egy kórház generátorok nélkül. Egy jó példa az ilyen rendszerekre az oktatásban használt e-naplók:

Valójában egy digitális napló megvalósításához egyáltalán nincs szükség internetre. Ez pedig az asszimetrikus titkosításokon alapuló digitális aláírásoknak köszönhető. Az osztályzatokat elég lenne digitálisan aláírni, amit a diákok hazavihetnének akár digitális adathordozókon is (például pendrive-on) vagy interneten keresztül is megnézhetnék. Azonban a tény, hogy ebben a rendszerben az internet csak egy plusz kényelmi funkcióként szerepelne és nem elengedhetetlen részét képezné a rendszer alapvető funkciói működésének azt jelentené, hogy az iskolában zavartalanul adhatnának osztályzatokat az internet ideiglenes kimaradása esetén is. Továbbá azok a szülők is könnyen ellenőrizhetnék gyermekeik tanulmányi eredményeit, akik nem engedhetnek meg maguknak egy internet előfizetést. Hiszen a gyerek haza tudja vinni az osztályzatokat az iskolából, a szülő pedig ellenőrízni tudja a hitelességüket a digitális aláíráson keresztül.

11 Autonómia és lehetőségek elvesztése

Az internetet kezdetben a nyílt kommunikációs szabványok határozták meg. A szolgáltató és a kliens szoftver szállítója lehetett akár különböző entitás is, hiszen a protokol nyílt volt (bárki által ismert), így bárki implementálhatta azt saját eszközében. Továbbá azonos szolgáltatást nyújtó szolgáltatók ugyanazokat a nyílt protokollokat használták, így nem kellett újabb és újabb szoftvereket letölteni, ha más szolgáltató szolgáltatását is használtad^[15]. Ezen korszak öröksége még ma is fellelhető: például ha van egy e-mail fiókod az X szolgáltatónál és egy másik az Y-nál, akkor azokhoz hozzáférhetsz ugyanazzal a szoftverrel.

Ezzel szemben manapság minden szolgáltató létrehozza a saját zárt protokollját és hozzá a zárt forráskódú kliens szoftverét. Hogy érzékeltessem a különbséget: ahelyett, hogy lenne egyetlen egy alkalmazás, ami kompatibilis lenne az összes webáruházzal, külön le kell töltened mindegyikhez a szolgáltató által szállított mobilalkalmazást. De webshopok helyett lehetett volna a példa az e-naplók, internetes bankolás, streaming szolgáltatások, videós és podcast-os platformok, stb.

Ezen hozzáállásnak köszönhetően fölöslegesen túl sok alkalmazást kell telepíteni. Ez egyrészt növeli a számítógép támadási felületét, másrészt pedig az adott szolgáltatáshoz elérhető kliens szoftverek között sincs verseny, hiszen a szolgáltatónak monopóliuma van a saját rendszeréhez készített kliensalkalmazások piacán a zárt protokollnak köszönhetően. A verseny hiánya pedig:

• A lehetőségek tárházától vonja meg a felhasználót.
• Visszaveti az innovációt, amit egyébként a verseny kényszerítene ki.
• Még kiszolgáltatottabbá teszi a felhasználót a szolgáltató elképzeléseinek.

Továbbá, mivel zárt forráskódú a kliensszoftver, ezért nincs lehetőségünk auditálni a működését, mégis rákényszerülünk, hogy a saját készülékünkön futtasuk, ha használni szeretnénk a szolgáltatást. Ez azt jelenti, hogy egy olyan szoftvert kell futtatnunk, melynek belső működése homály számunkra (és a független szakértők számára is). Gyakorlatilag bármilyen rosszindulatú tevékenységet folytathat az alkalmazás a háttérben.

***

A szolgáltatók azon erőfeszítései, hogy megtiltsák bármilyen nem általuk szállított eszköz hozzácsatolását a rendszerükhöz, nem újkeletű. Az Egyesült Államokban a 20. század első felében a Bell^[16], megtiltotta az előfizetőknek, hogy bármilyen eszközt is hozzákapcsoljanak a telefonhálózathoz, amit nem a Bell szállít^[17]. Ennek eredményeképp minden telefonkészüléket a Bell gyártott. Valójában még magához a telefonhoz sem lehetett nem engedélyezett eszközöket csatlakoztatni, ahogy azt a Hush-a-Phone^[18] esete is mutatja.^[19]

Bármekkora kellemetlenséget is okozott (finoman fogalmazva) a Bell ezen erőfeszítése a feltörekvő telefon innovátoroknak és felhasználóknak, az internetes szolgáltatások hasonló törekvései jóval messzemenőbb következményekkel járnak. Hiszen a mai szolgáltatók fizikai eszközök helyett szoftvereket szállítanak, amik a számítógép működését diktálják. Ebből adódóan egy rosszindulatú vagy hibás szoftver kompromittálhat egy egész számítógépet. Figyelembe véve, hogy mekkora szerepet tölt be a számítógép a modern ember életében és munkájában, egyértelmű, hogy a szoftverek biztonsága jelentősebb figyelmet érdemel egyéb, nem számítógépesített eszközöknél.

***

Ahogy az egykor elsősorban az offline világban zajló folyamatok egyre nagyobb része költözik az online világba (bankolás, iskolai ügyek, vásárlás) úgy nő ezen internetes szolgáltatások jelentősége is a társadalmunkban. Kezdetben ezek a szolgáltatások kiegészítő kényelmi funkciók voltak csak, a meglévő offline mellé, azonban ahogy az emberek egyre nagyobb része kezdett elsősorban ezekre a megoldásokra támaszkodni, úgy csökkent az offline megoldások népszerűsége és ezzel együtt a fenttartásuk szükségszerűsége. Ennek hatására sok helyen az offline megoldások kezdtek vagy kezdenek eltűnni, de legalábbis jelentősen visszaszorulni.

Az egyik legjobb példa erre a zene világa. Az újonnan megjelenő albumok töbségét gyakran lehetetlen offline beszerezni, mert sok esetben kizárólagosan csak online platformokon (Spotify, iTunes, stb) kerülnek terjesztésre^[20]. Ez azt jelenti, hogy aki továbbra is új zenéket szeretne hallgatni és élvezni a társadalmi élet egyéb előnyeit, annak lassan nem marad más lehetősége: rákényszerül ezen platformok használatára. Ezzel együtt pedig az általuk szállított szoftverek használatára, amik mindenféle mesterséges korlátozásokat^[3] kényszerítenek rá a felhasználókra. Ezen korlátozások a tartalomszolgáltatók esetében többek között megakadályozzák vagy lehetetlenné teszik az információs termékek:

• Archiválását, biztonsági mentés készítését.
• Független lejátszó, vagy megjelenítő használatát.
• Eladását a használt áruk piacán.
• Bérbe- vagy kölcsönadását.
• Vásárlását ajándékozás céljából pl gyerekeknek.

Továbbá mindenféle "szerződésekkel" érkeznek nem csak az információs- de minden egyéb szolgáltatások, mint például a webshopok és iskolai rendszerek:

• Adatvédelmi irányelvek
• Felhasználási feltételek
• Végfelhasználói liszensz szerződés

Nyílván ezeket a dokumentumokat csak nagyon nagy jóindulattal lehet szerződéseknek nevezni, hiszen az igazi szerződések két fél kölcsönös megállapodása alapján jönnek létre, azonban ezek a dokumentumok inkább ultimátumok, hiszen a felhasználónak nincsen választása: el kell fogadnia a feltételeket, máskülönben jobb esetben nélkülöznie kell olyan szolgáltatásokat, melyek régi offline megfelelői még ezek nélkül működtek. Rosszabb esetben azonban a feltételek nem elfogadása komoly hátrányokban részesítheti az egyént az élet egyre több területén^[21]. Gondoljunk csak arra, hogy manapság az iskoláztatás - akár alapszinten akár felsőfokon - adminisztrációja ilyen rendszereken keresztül történik. Milyen lehetősége van például egy szülőnek, aki nem ért egyet az E-Napló adatvédelmi irányelveivel? Vagy a kliensszoftver felhasználási feltételeivel?

Ha ezen tényezőknek köszönhetően elveszítjük a kontrollt még afelett is, hogy milyen szoftvert telepítünk a számítógépünkre, akkor digitális életünk teljesen kiszolgáltatottá válik külső entitások érdekeinek. A tény, hogy az internet manapság már diktálja, hogy milyen szoftvereket vagyunk kötelesek telepíteni és milyen szerződéseket elfogadni, szöges ellentéte az internet hajnalán jelenlévő utópisztikus gondolatoknak, miszerint az internet növelni fogja az átlagpolgár szabadságát és függetlenségét.

12 Paradigmaváltás szükséges

Nem kétséges, hogy jelenleg az internettől való függetlenedésre törekvés közben kisebb nagyobb akadályokba ütközhetünk, aminek hatására kényelmetlenné válhat a cikk javaslatainak kivitelezése az egyén számára. Azonban fontos megjegyezni, hogy ezen kényelmetlenségek csak az egyéb szereplők együttműködésének a hiányából fakadnak:

Nem kerülnek fejlesztésre olyan szoftverek, amelyek megkönnyítenék az offline gyűjtemények építését és rendszerezését. A tömeges letöltéstre is a legtöbb esetben sajnos nem adnak módot az információ forrásai. Továbbá egyre több weblap olyan technológiákra épül, amik jelentősen megnehezítik vagy esetenként szinte lehetetlenné is teszik az archiválásukat. Végül de nem utolsó sorban, pedig a tartalomszolgáltatók is mindenféle technikai és jogi akadályokat görgetnek a felhasználó elé, amiket az előző részben tárgyaltunk.

Ezek után könnyű úgy gondolni, hogy talán túlzásba estem, amikor a cikk elején azt állítottam, hogy lehetséges az internettől oly módon függetlenedni, hogy fel kellene adnunk a kényelmünket. Valójában ahhoz, hogy a függetlenség mellett a kényelmet is megőrízhessük kollektív lépésre, paradigmaváltásra lenne szükség.

Összegzés

Amint láthattuk, az infrastruktúrától való függetlenedésre rengeteg megoldás lehetséges és minden okunk is megvan arra, hogy alkalmazzuk ezeket:

A kollekciók építésén keresztül csökkenthetjük ráutaltságunkat a hálózatra. Továbbá megteremtjük a lehetőséget, hogy a tartalmak fellelhetők legyenek a terjesztési időszakon túl is. Tervezhetünk olyan szoftvereket, amiket lehet internet nélkül is telepíteni, frissíteni és üzemeltetni, ezzel növelve számítógépes rendszereink integritását és biztonságát. Ez a fajta hozzáállás a szoftverekhez és kollekciókhoz egyben lehetőséget is teremt a jelen kor digitális technológiáinak, és kultúrájának megőrzésére a jövő történészei számára, hogy a 21. század ne csak egy információs fekete lyuk legyen az emberiség történelmében^[22]. Végül, de nem utolsó sorban a tömeges letöltéssel és csökkentett internethasználattal növelhetjük mindennapi ügyeink bizalmasságát. Személyes adataink helyben tárolásával pedig csökkenthetjük a tömeges adatszivárgásokban való érintettségünk valószínűségét.

Ebben a cikkben főként a kiszolgáltatottságból adódó gyakorlati hátrányokról volt szó, azonban fontos megjegyezni, hogy az internet nem megfelelő használata (a trendek követése) a kognitív funkciókat is módosítják és nem feltétlenül kedvező irányban. Erről bővebben is olvashatsz Nicholas Carr Hogyan változtatja meg agyunkat az internet? című könyvében.

Lábjegyzet